2.fejezet

A repülőn ülve idézte fel az elmúlt három év eseményeit. Minden akkor kezdődött, mikor megismerte Kent.

A színházból indult éppen haza. Nehéz napja volt, ezért szokatlanul ingerülten pattant be kocsijába. Pár pillanatig ült és csak nézett ki a fejéből, majd gázt adott. Pár utcára lehetett a házától, amikor hátulról egy másik jármű szaladt belé. Komolyabb gond nem adódott, de ez, ha lehet, még ingerültebbé, mérgessé tette őt. Kiszállt a kocsijából és sebes léptekkel indult a szintén kiszálló férfi felé.

 Első látásra semmit sem mozgatott meg benne az idegen. Sem kék szemei, sem szokásos szőke haja nem vonzotta különösképpen. Pár hét múltán azonban elfogadta, hogy együtt legyenek. Bár idővel nagyon megkedvelte, messziről sem volt az a mesebeli szerelem amiről annyit olvasott, vagy amit már nemegyszer eljátszott.

Mégis jobb volt mint Luke. Luke, apja kedvence volt. Még iskolás korukban ismerkedtek meg és Krisnek jó barátja lett, de semmi több. Ezt azonban sem Luke, sem az apja nem így gondolta. Az egész család meg volt győződve róla, hogy ők ketten együtt lesznek és össze fognak házasodni. - És sajnos ez be is fog következni - gondolta elkeseredetten Kristen.

Ken és Kris két évet voltak együtt. Az utolsó periódusban Kris úgy érezte, hogy talán ez is lehet nagy szerelem. Ken megkérte a kezét és úgy érezte, hogy ennél boldogabb már nem is lehetne. Ekkor jött azonban a hidegzuhany.

Eljegyzésük után egy hónapnyira egy családi vacsorán mind Ken, mind Tracy, Kris húga, furcsán viselkedtek. Az oka azonban csak később, amikor a nappaliban beszélgettek, derült ki. Egy adott pillanatban Tracy felpattant és beszélni kezdett. Elmondta, hogy az utóbbi időben ő és Ken elég sok időt töltöttek egymás társaságában és, hogy egymásba szerettek. Tetetett sajnálkozással pillantott nővérére miközben beszélt. Kristen pedig csak megsemmisülten ült.

Egyrészt, természetesen a lelkébe gázoltak ezzel. Hisz, ha nem is volt ez az a nagy szerelem, de azért szerette Kent. Másrészt pedig, női büszkeségét taposták szét tettükkel. Amikor azonban Kenre pillantott, az csupán, húgához hasonló sajnálkozó pillantást vetett rá.

Az esküvőt azonban megtartották, csakhogy nem ő volt a menyasszony. Alig három hétre rá, már a nászinduló zengett Kristen fülében. Apja kérésére maradt az esküvőre is. Azonban amint a friss pár kimondta a boldogító igent, visszatért szobájában és befejezte a pakolást, hisz másnap kora reggel indult a gépe. Nem menekült feltétlenül a fájdalom elől. Inkább a szánalomtól, amit mindenki tekintetében látott.

A reptérre senki sem kísérte ki. Hisz mindenki fáradt volt, a hosszan éjszakába nyúló mulatozás után. Jobb volt így. Nem volt kiváncsi senkire. Csupán el akarta hagyni már ezt az országot, hogy egy új lapot kezdhessen mindentől messze.

Hosszú, fárasztó repülőút után, végre San Francisco-ba ért. A reptéren ezuttal várták. Azért választotta épp ezt a várost, mert egy gyerekkori barátnője, akivel kivételesen még tartotta a kapcsolatot, itt lakott. Amint Amanda meghallotta, hogy jönne, rögtön felajánlott neki, hogy maradjon nála. Házas volt, illetve két pici kisfiú anyukája, és nagy házban laktak, úgyhogy bőven volt hely neki is. Habár nem akart zavarni, mégis szívesen fogadta a meghívást. Legalább valaki van még aki örömmel fogadja és nem bombázza sajnálkozással. Az élet mégis úgy hozta meg, hogy csupán egy hónapot töltött Amanda családjával egy fedél alatt.

Pár napra rá, amint hozzászokott az új életstílushoz, a városhoz, ellátogatott a színházba, amelybe ezen egy év folyamán dolgozni fog. Itt találkozott először Robbal - gondolt vissza nosztalgikusan Kris ezekre a pillanatokra.

Miután bemutatták neki az egész társulatot, csupán ő maradt hátra, hisz kissé elkésett. Kisfiúsan mosolyogva nyújtotta kezét Kris felé, majd amint bőrük érintkezett, elektromosság cikázott át rajtuk. Finoman ajkaihoz emelte a tenyerébe könnyűszerrel elvesző apró kezet és lágy csókot hintett rá. Kris sosem hitt a szerelem első látásra dologban, de ez a találkozás komolyan megrendítette hitét.

A kapcsolatuk rohamléptekben fejlődött. Alig egy hónap után Kris átköltözött Rob lakásába. És akkor kezdetét vette a majdnem egy évig tartó felhőtlen boldogság. Szinte napról napra egyre szerelmesebb lett a férfibe, és napról napra éreztették vele, hogy ezen érzései viszonzásra találtak.

Tudta, hogy egy napot el kell majd hagyja ezt az életet és a férfit akit szíve, lelke minden erejével imádott, de nem foglalkozott vele. A mának élt.

A repülőn ücsörögve, aludni nem tudván, idézte fel az összes együtt töltött pillanatukat. Az első csók. Az első együtt töltött éjszaka. Az első szeretkezés. Az ezernyi apró gondolat, érzés, dolog mely összekötötte őket. A jövő amely már sosem valósulhat meg.

Rózsaszínű álmaiból egy hang rángatta ki, mely tudatosította vele, hogy ismét Angliában van.