1.fejezet

Kristen fájó szívvel pakolászott. Mikor hazaért, miután beszélt a színház igazgatójával és felmondott, egyszerűen lerogyott a kanapéra és keserves zokogásba kezdett. Élete ismét romokban hevert előtte. Egy év teljes és tökéletes boldogság jutott csak nekem - gondolta magában szomorúan. Fájó szívvel érkezett ide, csakis azért, hogy most összetört szívvel menjen vissza. Pontosan egy év és egy héttel ezelőtt érkezett Amerikába, menekülve a keserűségtől. Apja csak hosszas, kínkeserves könyörgések után engedte csak el, de előtte elismételte neki, hogy csak egyetlen évről van szó.

Apja erős, domináns, könyörtelen ember volt. Környezetéből mindenkinek ő parancsolt és mindenki hallgatott rá, sőt szinte magasztalták. Kivéve Kristent. Mindig is ő volt a család fekete báránya. Ő volt az aki apjának ellent mondott. Színésző lett, annak ellenére, hogy apja orvost akart formálni belőle, sőt mikor terveiről tudomást szerzett ki akarta tagadni a családból. Szíve szerint választott párt is, aki azonban végül megcsalta, becsapta őt. Ezért menekült San Francisco-ban.

Ez esetben apja beleegyezésével. Annyira el akart menni, hogy elfogadta apja feltételeit is, miszerint pontosan egy év után visszatér és akkor azt teszi majd amit ő parancsol. Normál esetben Kristen fittyet hányt volna apja akaratára, de minduntalanul anyja és nagyapja képe jelent meg szemei előtt. Nem hagyhatja őket magukra! - gondolta.

A szíve azonban ismét sajogni kezdett. Robra gondolt. A férfire akibe első látásra beleszeretett. Ő is színész volt. Ő volt az, aki minden rosszat elfelejtetett vele, begyógyította szíve sebeit és örökké elrabolt belőle egy darabot, csakis azért, hogy saját szívével töltse be a helyét. Örökre, visszavonhatatlanul. Egy szív, mely két testben dobog.

Gyönyörű pillanatokat éltek át együtt. És ő ezt az embert készül összetörni. Visszafolytva újra felerősődő zokogását hajigálta be a ruháit bőröndjében. Ez a folyamat alatt, azonban újra és újra le kellett üljön, mert a fájdalom szinte kettétörte. Apja határidőt adott neki, vagy majd ő maga jön érte. Egyetlen éjszakát engedélyezett még magának. Reggel indul majd a gépe vissza Angliába. Vissza a boldogtalanságba, a bezártságba. Szüksége volt arra, hogy még egyszer, útóljára eggyé váljon Robbal. Még egyszer az övé akart lenni. Magán akarta érezni cirógató ujjait és becéző ajkait.

A zárban meghallotta a kulcs zörgését. A bőröndjét eldugta, majd letörölte a könnyeit. Tudta, hogy minden bizonnyal förtelmesen néz ki, de jelenleg nem érdekelte. Szüksége volt rá. Sietősen hagyta el a szobát és az éppen belépő Rob nyakába ugrott, letámadva őt heves csókjával. Rob azonban túl jól ismerte és rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben kedvesével és lágyan eltolta magától.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezte csendesen végigsimitvaa gyönyörű arcon és mélyen belepillantva a könnyektől piros szemekbe.

- Semmi, - vágta rá gyorsan Kris. Látta azonban Rob arcán, hogy ezt nem veszi be. - Tényleg semmi - ez esetben azonban Rob hangot is akart adni gondolatainak, amelyek máris meglátszódtak arcán. Kris azonban az ujját az ajkaira tette és úgy mondta tovább. - Kérlek, most nem akarok beszélni róla. ígérem, holnap mindent megbeszélünk, de most ne. Szükségem van rád - csókolta meg lágyan. - Szeretkezz velem - kérte halkan a fülébe súgva.

Rob megcsókolta, majd pihe könnyű testét karjaiba emelte és anélkül, hogy a szerelmes csókot megszakította volna, a szobába lépdelt édes terhével. Lefektette az ágyra és fölé hajolt. Lassan szabadították meg egymást a fölöslegessé vált ruháiktól, szüntelen csókok és simogatások közepette. Felhevült, meztelen testük szorosan tapadt egymáshoz. Kris lassan mozgatni kezdte csípőjét hozzádörgölőzve Rob máris tettrekész férfiasságához. Bár nehezen, de elszakította ajkait Kris mámorító ajkaitól és finoman csókolgatni kezdte az arcát, majd a nyakát.

Bár teste sürgette és legszívesebben rögtön a magáévá tette volna a lányt, előbb a végtelenségig fel akarta izgatni. Lágyan körbesimogatta puha melleit, majd a nyelvével megpöcskölte annak hegyes bimbóját. Kris felnyögött és a derekába markolt. Magába szerette volna érezni őt, de tudta, hogy Rob ilyenkor hajthatatlan, ezért élvezettel vetette magát alá ennek a kéjes kínzásnak.

Rob, ha lehet egyáltalán, még hegyesebbre szopogatta az édes bimbókat, majd finom, lassú csókokkal haladt lejebb. Kristen már alig várta ujjai erőteljes simogatásait nőiességén, vagy nyelve könyörtelen csapásait. Egyelőre azonban mindkettőt nélkülöznie kellett. A férfi csókjait most a lábaira szórta, gondosan kikerülve tüzelő középpontját. Elégedetlen nyöszörgésére pedig, csak jóízűen mosolygott.  Finoman körbesimogatta szemérmét, még mindig kerülve a lényeget.

- Kérlek, - suttogta vonagló csípővel, - kérlek, érints meg.

Rob megkönyörült rajta és finoman végighúzta nyelvét középpontján. Kris megvonaglott és szinte azonnal elélvezett. Amikor azonban, a második orgazmusát követően, megérezte szerelme hosszú ujjait belé csúszni elszakította magát tőle és hajába markolva húzta fel magához egy szenvedélyes csókra. Majd hátára fordította. Hasonló lágyan és lassan haladt előre Rob testén is, egyelőre kikerülve kemény férfiasságát.

Amikor Kris lassan rálehelt ékességére elszakadt nála a cérna és a lány combjaiba markolva emelte őt fordítva maga felé. Szinte azonnal tapasztotta száját nedves nőiességére. Kris ismét nyögdécselni kezdett, de az ő keze is mozgásba lendült. Majd a nyelve is. Először csak körbenyalogatta, majd méreteihez igazítva magát a szájába fogadta. Percek múlva immár az éjszaka első közös orgazmusán voltak túl.

Megfordulva rajta, Kris ismét hozzádörgölőzött. Rob egy morgás kiséretében maga alá szorította és szinte azonnal felnyársalta ismét kőkemény férfiasságával. Szenvedélyesen mozogtak a legősibb tánc ritmusára. Szorosan ölelték egymást a gyönyör pillanatában.  Egész éjszaka szerették egymást. Kris kihasználta ezeket az utolsó pillanatokat.

A nap első sugaraival aludtak el. Illetve aludt el Rob. Kristen, bár fáradt volt, nem tudott volna elaludni. Még két órája volt gépe indulásáig. A könnyek ismét felgyülemlettek szemében, de makacsul visszatartotta, majd elpislogta őket. Szerelme nyugodt arcát figyelte. Mennyire fog hiányozni - gondolta. Egyszerűen csak még szorosabban hozzábújt és belélegezve férfias illatát álmodozott tovább.

Később, mikor tudta, hogy már ideje készülődni, nehezen de kikászálódott az ágyból. Rob egyből tapogatózni kezdett utána, de még mielőtt felébredt volna Kris a kezébe nyomott egy párnát. Hangtalanul öltözött fel, majd cipelte ki a bőröndjét az ajtóhoz. Végigjárta picike lakásuk minden helyiségét, majd a nappaliban álló polcról, leemelt egy képet. Ők ketten voltak rajta. Ez volt a kedvenc képe. Magához szorította, majd leült és kezébe vette a lapot.

Nem mehetett el semmi üzenet nélkül. Ennek ellenére fogalma sem volt róla, hogy mit is írjon. Hosszas töprengés után és több elkezdett üzenet után, egyszerűen, röviden elbúcsúzott.

Rob!

Tudom, hogy most ez az egész furcsa, de kérlek érts meg. Egyszerűen el kell menjek. Mi ketten nem lehetünk többé együtt! 

Azonban szeretném, hogy sose felejtsd el azt, hogy nagyon szeretlek! Minden együtt töltött perc a szivembe vésődött és soha, még csak meg sem próbálnám kitörölni ezeket az emlékeket. 

Ne keress! Igy lesz a legjobb mindenkinek. 

Örökké szeretni foglak,

Kristen

Belépett a hálószobába és a párnára tette mellé. Még egy utolsó pillantást engedett magának, majd vissza sem nézve ment el. Ha még egy kicsit maradt volna, sosem szánja rá magát erre a lépésre. Könnyeivel küszködve ült be a taxiba, amely kiviszi a repülőtérre.

Csak órák után, mikor már a repülőn ült, engedte, hogy az emlékek elárasszák.

Sziasztok!

Ez volna az első fejezet. Remélem tetszett és remélem megosszátok velem is a véleményeiteket :)
 

puszi, 

Anita