2.fejezet

A repülőn ülve idézte fel az elmúlt három év eseményeit. Minden akkor kezdődött, mikor megismerte Kent.

A színházból indult éppen haza. Nehéz napja volt, ezért szokatlanul ingerülten pattant be kocsijába. Pár pillanatig ült és csak nézett ki a fejéből, majd gázt adott. Pár utcára lehetett a házától, amikor hátulról egy másik jármű szaladt belé. Komolyabb gond nem adódott, de ez, ha lehet, még ingerültebbé, mérgessé tette őt. Kiszállt a kocsijából és sebes léptekkel indult a szintén kiszálló férfi felé.

 Első látásra semmit sem mozgatott meg benne az idegen. Sem kék szemei, sem szokásos szőke haja nem vonzotta különösképpen. Pár hét múltán azonban elfogadta, hogy együtt legyenek. Bár idővel nagyon megkedvelte, messziről sem volt az a mesebeli szerelem amiről annyit olvasott, vagy amit már nemegyszer eljátszott.

Mégis jobb volt mint Luke. Luke, apja kedvence volt. Még iskolás korukban ismerkedtek meg és Krisnek jó barátja lett, de semmi több. Ezt azonban sem Luke, sem az apja nem így gondolta. Az egész család meg volt győződve róla, hogy ők ketten együtt lesznek és össze fognak házasodni. - És sajnos ez be is fog következni - gondolta elkeseredetten Kristen.

Ken és Kris két évet voltak együtt. Az utolsó periódusban Kris úgy érezte, hogy talán ez is lehet nagy szerelem. Ken megkérte a kezét és úgy érezte, hogy ennél boldogabb már nem is lehetne. Ekkor jött azonban a hidegzuhany.

Eljegyzésük után egy hónapnyira egy családi vacsorán mind Ken, mind Tracy, Kris húga, furcsán viselkedtek. Az oka azonban csak később, amikor a nappaliban beszélgettek, derült ki. Egy adott pillanatban Tracy felpattant és beszélni kezdett. Elmondta, hogy az utóbbi időben ő és Ken elég sok időt töltöttek egymás társaságában és, hogy egymásba szerettek. Tetetett sajnálkozással pillantott nővérére miközben beszélt. Kristen pedig csak megsemmisülten ült.

Egyrészt, természetesen a lelkébe gázoltak ezzel. Hisz, ha nem is volt ez az a nagy szerelem, de azért szerette Kent. Másrészt pedig, női büszkeségét taposták szét tettükkel. Amikor azonban Kenre pillantott, az csupán, húgához hasonló sajnálkozó pillantást vetett rá.

Az esküvőt azonban megtartották, csakhogy nem ő volt a menyasszony. Alig három hétre rá, már a nászinduló zengett Kristen fülében. Apja kérésére maradt az esküvőre is. Azonban amint a friss pár kimondta a boldogító igent, visszatért szobájában és befejezte a pakolást, hisz másnap kora reggel indult a gépe. Nem menekült feltétlenül a fájdalom elől. Inkább a szánalomtól, amit mindenki tekintetében látott.

A reptérre senki sem kísérte ki. Hisz mindenki fáradt volt, a hosszan éjszakába nyúló mulatozás után. Jobb volt így. Nem volt kiváncsi senkire. Csupán el akarta hagyni már ezt az országot, hogy egy új lapot kezdhessen mindentől messze.

Hosszú, fárasztó repülőút után, végre San Francisco-ba ért. A reptéren ezuttal várták. Azért választotta épp ezt a várost, mert egy gyerekkori barátnője, akivel kivételesen még tartotta a kapcsolatot, itt lakott. Amint Amanda meghallotta, hogy jönne, rögtön felajánlott neki, hogy maradjon nála. Házas volt, illetve két pici kisfiú anyukája, és nagy házban laktak, úgyhogy bőven volt hely neki is. Habár nem akart zavarni, mégis szívesen fogadta a meghívást. Legalább valaki van még aki örömmel fogadja és nem bombázza sajnálkozással. Az élet mégis úgy hozta meg, hogy csupán egy hónapot töltött Amanda családjával egy fedél alatt.

Pár napra rá, amint hozzászokott az új életstílushoz, a városhoz, ellátogatott a színházba, amelybe ezen egy év folyamán dolgozni fog. Itt találkozott először Robbal - gondolt vissza nosztalgikusan Kris ezekre a pillanatokra.

Miután bemutatták neki az egész társulatot, csupán ő maradt hátra, hisz kissé elkésett. Kisfiúsan mosolyogva nyújtotta kezét Kris felé, majd amint bőrük érintkezett, elektromosság cikázott át rajtuk. Finoman ajkaihoz emelte a tenyerébe könnyűszerrel elvesző apró kezet és lágy csókot hintett rá. Kris sosem hitt a szerelem első látásra dologban, de ez a találkozás komolyan megrendítette hitét.

A kapcsolatuk rohamléptekben fejlődött. Alig egy hónap után Kris átköltözött Rob lakásába. És akkor kezdetét vette a majdnem egy évig tartó felhőtlen boldogság. Szinte napról napra egyre szerelmesebb lett a férfibe, és napról napra éreztették vele, hogy ezen érzései viszonzásra találtak.

Tudta, hogy egy napot el kell majd hagyja ezt az életet és a férfit akit szíve, lelke minden erejével imádott, de nem foglalkozott vele. A mának élt.

A repülőn ücsörögve, aludni nem tudván, idézte fel az összes együtt töltött pillanatukat. Az első csók. Az első együtt töltött éjszaka. Az első szeretkezés. Az ezernyi apró gondolat, érzés, dolog mely összekötötte őket. A jövő amely már sosem valósulhat meg.

Rózsaszínű álmaiból egy hang rángatta ki, mely tudatosította vele, hogy ismét Angliában van.

1.fejezet

Kristen fájó szívvel pakolászott. Mikor hazaért, miután beszélt a színház igazgatójával és felmondott, egyszerűen lerogyott a kanapéra és keserves zokogásba kezdett. Élete ismét romokban hevert előtte. Egy év teljes és tökéletes boldogság jutott csak nekem - gondolta magában szomorúan. Fájó szívvel érkezett ide, csakis azért, hogy most összetört szívvel menjen vissza. Pontosan egy év és egy héttel ezelőtt érkezett Amerikába, menekülve a keserűségtől. Apja csak hosszas, kínkeserves könyörgések után engedte csak el, de előtte elismételte neki, hogy csak egyetlen évről van szó.

Apja erős, domináns, könyörtelen ember volt. Környezetéből mindenkinek ő parancsolt és mindenki hallgatott rá, sőt szinte magasztalták. Kivéve Kristent. Mindig is ő volt a család fekete báránya. Ő volt az aki apjának ellent mondott. Színésző lett, annak ellenére, hogy apja orvost akart formálni belőle, sőt mikor terveiről tudomást szerzett ki akarta tagadni a családból. Szíve szerint választott párt is, aki azonban végül megcsalta, becsapta őt. Ezért menekült San Francisco-ban.

Ez esetben apja beleegyezésével. Annyira el akart menni, hogy elfogadta apja feltételeit is, miszerint pontosan egy év után visszatér és akkor azt teszi majd amit ő parancsol. Normál esetben Kristen fittyet hányt volna apja akaratára, de minduntalanul anyja és nagyapja képe jelent meg szemei előtt. Nem hagyhatja őket magukra! - gondolta.

A szíve azonban ismét sajogni kezdett. Robra gondolt. A férfire akibe első látásra beleszeretett. Ő is színész volt. Ő volt az, aki minden rosszat elfelejtetett vele, begyógyította szíve sebeit és örökké elrabolt belőle egy darabot, csakis azért, hogy saját szívével töltse be a helyét. Örökre, visszavonhatatlanul. Egy szív, mely két testben dobog.

Gyönyörű pillanatokat éltek át együtt. És ő ezt az embert készül összetörni. Visszafolytva újra felerősődő zokogását hajigálta be a ruháit bőröndjében. Ez a folyamat alatt, azonban újra és újra le kellett üljön, mert a fájdalom szinte kettétörte. Apja határidőt adott neki, vagy majd ő maga jön érte. Egyetlen éjszakát engedélyezett még magának. Reggel indul majd a gépe vissza Angliába. Vissza a boldogtalanságba, a bezártságba. Szüksége volt arra, hogy még egyszer, útóljára eggyé váljon Robbal. Még egyszer az övé akart lenni. Magán akarta érezni cirógató ujjait és becéző ajkait.

A zárban meghallotta a kulcs zörgését. A bőröndjét eldugta, majd letörölte a könnyeit. Tudta, hogy minden bizonnyal förtelmesen néz ki, de jelenleg nem érdekelte. Szüksége volt rá. Sietősen hagyta el a szobát és az éppen belépő Rob nyakába ugrott, letámadva őt heves csókjával. Rob azonban túl jól ismerte és rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben kedvesével és lágyan eltolta magától.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezte csendesen végigsimitvaa gyönyörű arcon és mélyen belepillantva a könnyektől piros szemekbe.

- Semmi, - vágta rá gyorsan Kris. Látta azonban Rob arcán, hogy ezt nem veszi be. - Tényleg semmi - ez esetben azonban Rob hangot is akart adni gondolatainak, amelyek máris meglátszódtak arcán. Kris azonban az ujját az ajkaira tette és úgy mondta tovább. - Kérlek, most nem akarok beszélni róla. ígérem, holnap mindent megbeszélünk, de most ne. Szükségem van rád - csókolta meg lágyan. - Szeretkezz velem - kérte halkan a fülébe súgva.

Rob megcsókolta, majd pihe könnyű testét karjaiba emelte és anélkül, hogy a szerelmes csókot megszakította volna, a szobába lépdelt édes terhével. Lefektette az ágyra és fölé hajolt. Lassan szabadították meg egymást a fölöslegessé vált ruháiktól, szüntelen csókok és simogatások közepette. Felhevült, meztelen testük szorosan tapadt egymáshoz. Kris lassan mozgatni kezdte csípőjét hozzádörgölőzve Rob máris tettrekész férfiasságához. Bár nehezen, de elszakította ajkait Kris mámorító ajkaitól és finoman csókolgatni kezdte az arcát, majd a nyakát.

Bár teste sürgette és legszívesebben rögtön a magáévá tette volna a lányt, előbb a végtelenségig fel akarta izgatni. Lágyan körbesimogatta puha melleit, majd a nyelvével megpöcskölte annak hegyes bimbóját. Kris felnyögött és a derekába markolt. Magába szerette volna érezni őt, de tudta, hogy Rob ilyenkor hajthatatlan, ezért élvezettel vetette magát alá ennek a kéjes kínzásnak.

Rob, ha lehet egyáltalán, még hegyesebbre szopogatta az édes bimbókat, majd finom, lassú csókokkal haladt lejebb. Kristen már alig várta ujjai erőteljes simogatásait nőiességén, vagy nyelve könyörtelen csapásait. Egyelőre azonban mindkettőt nélkülöznie kellett. A férfi csókjait most a lábaira szórta, gondosan kikerülve tüzelő középpontját. Elégedetlen nyöszörgésére pedig, csak jóízűen mosolygott.  Finoman körbesimogatta szemérmét, még mindig kerülve a lényeget.

- Kérlek, - suttogta vonagló csípővel, - kérlek, érints meg.

Rob megkönyörült rajta és finoman végighúzta nyelvét középpontján. Kris megvonaglott és szinte azonnal elélvezett. Amikor azonban, a második orgazmusát követően, megérezte szerelme hosszú ujjait belé csúszni elszakította magát tőle és hajába markolva húzta fel magához egy szenvedélyes csókra. Majd hátára fordította. Hasonló lágyan és lassan haladt előre Rob testén is, egyelőre kikerülve kemény férfiasságát.

Amikor Kris lassan rálehelt ékességére elszakadt nála a cérna és a lány combjaiba markolva emelte őt fordítva maga felé. Szinte azonnal tapasztotta száját nedves nőiességére. Kris ismét nyögdécselni kezdett, de az ő keze is mozgásba lendült. Majd a nyelve is. Először csak körbenyalogatta, majd méreteihez igazítva magát a szájába fogadta. Percek múlva immár az éjszaka első közös orgazmusán voltak túl.

Megfordulva rajta, Kris ismét hozzádörgölőzött. Rob egy morgás kiséretében maga alá szorította és szinte azonnal felnyársalta ismét kőkemény férfiasságával. Szenvedélyesen mozogtak a legősibb tánc ritmusára. Szorosan ölelték egymást a gyönyör pillanatában.  Egész éjszaka szerették egymást. Kris kihasználta ezeket az utolsó pillanatokat.

A nap első sugaraival aludtak el. Illetve aludt el Rob. Kristen, bár fáradt volt, nem tudott volna elaludni. Még két órája volt gépe indulásáig. A könnyek ismét felgyülemlettek szemében, de makacsul visszatartotta, majd elpislogta őket. Szerelme nyugodt arcát figyelte. Mennyire fog hiányozni - gondolta. Egyszerűen csak még szorosabban hozzábújt és belélegezve férfias illatát álmodozott tovább.

Később, mikor tudta, hogy már ideje készülődni, nehezen de kikászálódott az ágyból. Rob egyből tapogatózni kezdett utána, de még mielőtt felébredt volna Kris a kezébe nyomott egy párnát. Hangtalanul öltözött fel, majd cipelte ki a bőröndjét az ajtóhoz. Végigjárta picike lakásuk minden helyiségét, majd a nappaliban álló polcról, leemelt egy képet. Ők ketten voltak rajta. Ez volt a kedvenc képe. Magához szorította, majd leült és kezébe vette a lapot.

Nem mehetett el semmi üzenet nélkül. Ennek ellenére fogalma sem volt róla, hogy mit is írjon. Hosszas töprengés után és több elkezdett üzenet után, egyszerűen, röviden elbúcsúzott.

Rob!

Tudom, hogy most ez az egész furcsa, de kérlek érts meg. Egyszerűen el kell menjek. Mi ketten nem lehetünk többé együtt! 

Azonban szeretném, hogy sose felejtsd el azt, hogy nagyon szeretlek! Minden együtt töltött perc a szivembe vésődött és soha, még csak meg sem próbálnám kitörölni ezeket az emlékeket. 

Ne keress! Igy lesz a legjobb mindenkinek. 

Örökké szeretni foglak,

Kristen

Belépett a hálószobába és a párnára tette mellé. Még egy utolsó pillantást engedett magának, majd vissza sem nézve ment el. Ha még egy kicsit maradt volna, sosem szánja rá magát erre a lépésre. Könnyeivel küszködve ült be a taxiba, amely kiviszi a repülőtérre.

Csak órák után, mikor már a repülőn ült, engedte, hogy az emlékek elárasszák.

Sziasztok!

Ez volna az első fejezet. Remélem tetszett és remélem megosszátok velem is a véleményeiteket :)
 

puszi, 

Anita